Ki-kicsoda - akik beírták nevüket Siófok történetébe
Kedves Látogató!
Ezen az oldalon olyan, ma már nem élő személyek adatai találhatók, akik nem csak születésük, vagy haláluk révén kötődtek Siófokhoz, de ha nem is éltek itt tartósan, valami módon elősegítették fejlődését, alakították a település történetét. Az egyes személyeknél elsősorban a siófoki életrajzi vonatkozásokat igyekezetünk kiemelni, megismertetni.
Adattárunk nem lezárt, folyamatosan bővül. Minden új, ellenőrizhető információt, adatot köszönettel fogadunk!
Elbert János
irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár,
(Budapest, 1932. április 17. – Siófok, 1983. március 9.)
Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Ezt követően az ELTE Bölcsészettudományi karán orosz-lengyel szakon tanult, majd szerzett diplomát 1955-ben. Az 1956-os megalakulása után munkatársa lett a Nagyvilág című folyóiratnak, amelynél csaknem két évtizedig dolgozott. Közben orosz, lengyel, angol irodalmat fordított, emellett műfordítói és szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n, mint a világirodalmi tanszék adjunktusa. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. Az 1970-es évek közepén kinevezték a Színházi Intézet igazgatójává.
Siófoki kötődése titokzatos halála: 1983 tavaszán halt meg a Balaton partján, miután távozott a siófoki Bányász üdülőből. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. Egyes kutatók szerint valószínűleg meggyilkolták. Az okokat illetően már eltérnek a vélemények. Halála után nem sokkal felesége és fia is gyanús körülmények között hunyt el. Halálukat annak idején a KGB-vel hozták összefüggésbe. A rendszerváltás után sem kerültek elő olyan adatok, amelyek ezt a feltevést kizárnák vagy megerősítenék.