Ki-kicsoda - akik beírták nevüket Siófok történetébe
Kedves Látogató!
Ezen az oldalon olyan, ma már nem élő személyek adatai találhatók, akik nem csak születésük, vagy haláluk révén kötődtek Siófokhoz, de ha nem is éltek itt tartósan, valami módon elősegítették fejlődését, alakították a település történetét. Az egyes személyeknél elsősorban a siófoki életrajzi vonatkozásokat igyekezetünk kiemelni, megismertetni.
Adattárunk nem lezárt, folyamatosan bővül. Minden új, ellenőrizhető információt, adatot köszönettel fogadunk!
Beke Kristóf
pedagógus, katolikus pap
(Torony 1785. március 2. - Veszprém 1862. október 2.)
Veszprémben kezdte meg lelkészi hivatását, majd 1814. április 6-án kapta meg a siófoki plébániát, ahol tíz évig dolgozott. Ez idő alatt a község iskolaügyét országos szinten az elsők közé emelte. Korát meghaladó elképzeléseivel, pedagógiai, pszichológiai és művelődési célzatú írásaival a kor egyik kiváló „reformpedagógusa” volt. Beke számára Siófok a „huzamos tapasztalás” és a „tanulóévek” idejét jelentette. Feljegyzései a XIX. század eleji Siófok gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyairól vallanak. A Siófokon eltöltött tízévnyi idő alatt ”az ifjúság megkedvelte az iskolát. A szülők közönye megszűnt, az érdeklődés mind nagyobb lett.” 1822-ben már az új iskola „megnagyobbítására” kellet gondolni. Számos neveléstudományi értekezést, könyvet írt. Az MTA 1834-ben kiírt pályázatán neveléslélektani műve második díjat kapott. A hazai szakirodalomban először írt a gyermeki érdeklődés fontosságáról, az optimális terhelés szerepéről, az érzelmek funkciójáról az oktatásban. Élete, munkálkodása kortörténeti jelentőségű volt. Azon elvei, elképzelései és intézkedései, amelyekről különböző munkáiban írt, először a siófoki iskola keretein belül valósultak meg és itt nyertek gyakorlati alkalmazást.