Ki-kicsoda - akik beírták nevüket Siófok történetébe
Kedves Látogató!
Ezen az oldalon olyan, ma már nem élő személyek adatai találhatók, akik nem csak születésük, vagy haláluk révén kötődtek Siófokhoz, de ha nem is éltek itt tartósan, valami módon elősegítették fejlődését, alakították a település történetét. Az egyes személyeknél elsősorban a siófoki életrajzi vonatkozásokat igyekezetünk kiemelni, megismertetni.
Adattárunk nem lezárt, folyamatosan bővül. Minden új, ellenőrizhető információt, adatot köszönettel fogadunk!
Jelinek Pál
autószerelő, tűzoltóparancsnok
(Töreki, 1897.08.21.- Siófok, 1986.07.24.)
Lakatosműhelye a mai Kele utca elején állt. A Siófoki Önkéntes Tűzoltó Testület alparancsnokaként, 1938-ban vette át a parancsnokságot. A háború kitörése után katonai szolgálatra vonult be. (Mikor a front Siófok felé közeledett, a község vezetői a tűzoltó- és a mentőautóval menekültek Siófokról. A több megmaradt felszerelés megsemmisült, a tűzoltóság megszűnt.) Túlélte a háborút, s 1945 novemberében az irányításával kezdődött meg a tűzoltóság újjászervezése. (Az ínséges időkben pl két kerékpárt alakított át tűzoltói szolgálatra – egyiken állványcső és tömlő, a másikon sugárcső és tömlő nyert elhelyezést.) 1956-ban a községházát a tűzoltószertárral és az őrszobával együtt lebontották, az eszközök J. P. udvarán és a műhelyében kaptak helyet. A siófoki önkéntes tűzoltók parancsnoka volt negyvennégy évig. Az akkoriban híres Lajos-brigád tagja volt. A héttagú vonulós rajban öten hallgattak Lajos névre – innen az elnevezés. Közismert volt gyorsaságuk és ügyességük. Az 1944-es nagy magtártüzet rekordgyorsasággal eloltották. Az 1947-ben keletkezett kenyérgyári tűz során a kezdetleges és hiányos felszerelésük ellenére, a régi feljegyzések szerint 35 perc alatt megfékezték a lángokat. Az Önkéntes Tűzoltó Egylet megszűnése után egy ideig a tűzoltó szertárt gondozta.