Ki-kicsoda - akik beírták nevüket Siófok történetébe
Kedves Látogató!
Ezen az oldalon olyan, ma már nem élő személyek adatai találhatók, akik nem csak születésük, vagy haláluk révén kötődtek Siófokhoz, de ha nem is éltek itt tartósan, valami módon elősegítették fejlődését, alakították a település történetét. Az egyes személyeknél elsősorban a siófoki életrajzi vonatkozásokat igyekezetünk kiemelni, megismertetni.
Adattárunk nem lezárt, folyamatosan bővül. Minden új, ellenőrizhető információt, adatot köszönettel fogadunk!
Kálmán Imre
zeneszerző
(Siófok 1882. október 24. – Párizs 1953. október 30.)
Elemi iskolai tanulmányait az egytanerős izraelita népiskolában végezte. A siófoki zsidóiskola nagyon jó hírnévnek örvendett, keresztény szülők is szívesen járatták ide gyermekeiket. Nemcsak a városszerte elismert kiváló pedagógus, Rónai Adolf miatt, hanem azért, mert itt német nyelvet is tanítottak. Az iskolában Kálmán Imre osztálytársa volt Révész Géza, aki később világhírű pszichológus lett. Első zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a siófoki művésztanártól vette még elemi iskolás korában. Gimnáziumi tanulmányokat Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végzett. Már fiatal éveiben érdekelte a színház világa, hiszen minden nyáron ott sündörgött a siófoki házuk közvetlen szomszédságban lévő Nyári Színkör körül. Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett. Első nagy sikere a Tatárjárás volt 1908-ban. A Tatárjárást 144-szer játszották, s nemsokára Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa. Kálmán Bécsbe költözött, ezután bemutatók következtek New- Yorkban, Moszkvában, Londonban és Rómában. Jelentősebb operettjei: Az obsitos (1910), Csárdáskirálynő (1915), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófnő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A csikágói hercegnő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő. Ezután sötét és szomorú idők következtek a zeneszerzőre és családjára. El kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban, Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg, kívánsága szerint Bécsben temették el. Egykori szülőházában - a Kálmán Imre Emlékházban munkásságát, használati tárgyait bemutató állandó kiállítás őrzi emlékét. Siófok városa 1993-ban Kálmán Imrét posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki.