Ki-kicsoda - akik beírták nevüket Siófok történetébe
Kedves Látogató!
Ezen az oldalon olyan, ma már nem élő személyek adatai találhatók, akik nem csak születésük, vagy haláluk révén kötődtek Siófokhoz, de ha nem is éltek itt tartósan, valami módon elősegítették fejlődését, alakították a település történetét. Az egyes személyeknél elsősorban a siófoki életrajzi vonatkozásokat igyekezetünk kiemelni, megismertetni.
Adattárunk nem lezárt, folyamatosan bővül. Minden új, ellenőrizhető információt, adatot köszönettel fogadunk!
Lukács Károly
természettudományi kutató, néprajztudós
(Balatonboglár, 1882. május 13. – Budapest, 1954. május 23.)
Eredeti neve Löwensohn Károly. Gimnáziumi tanulmányait már Lukács Károly néven végezte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a párizsi Sorbonne-on töltött évek után, 1905-ben, földrajz–történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. A győri főreáliskola tanára lett. Miután Győrt elhagyta, megvált a tanári pályától is. Siófokra költözése után, 1920-tól a Balatoni Halászati Rt.-nél dolgozott. Előbb, mint a vállalat titkára, később, mint ügyvezető igazgatója. Szerepe volt a siófoki halkonzervgyár létrehozásában. Ő kezdeményezte a hallisztgyártást, és megindította a halpikkelyfény vagy más néven a halezüst exportját Nyugat-Európába. Életének, írásainak túlnyomó része a halbiológia tudományához kapcsolódik, de írt történelmi, nyelvészeti, vízrajzi, topográfiai, hajózási, idegenforgalmi és jogi kérdésekről is. A Siófoki Füzetekből, melyet annak idején Zákonyi Ferenc szerkesztett, négy füzet jelent meg. Közülük kettőt: Siófok fürdő fejlődése (1863–1943), 1946-os megjelenéssel, illetve Kossuth Lajos a Balatonért (1948-ban) Lukács Károly írt. Lukács Károly a turistasorozat első köteteként 1947-ben megjelent, Utazás a Balaton körül Siófoktól Siófokig című munkájával az idegenforgalmat fellendülését támogatta.1939-ben nyugdíjba ment. 1945-ben visszahívták a vállalat élére, hogy irányításával, közreműködésével a balatoni halászatot újjászervezzék. Éveken át tervezte egy halászati múzeum létesítését, és gyűjtötte hozzá a tárgyi emlékeket. Végül 1952-ben ebből a halászati gyűjteményből létrehozta, megalapította a múzeumot. A gyűjtemény 1996-os megszüntetéséig Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeumként működött.